Mire elértem a parkolót, körülbelül 25 cm friss hóban küzdötte magát előre a Berlingo. Még jó, hogy emelt hasmagasságú, mivel helyenként így is túrta az orra az ímmel-ámmal félretolt havat. A parkolónál aztán elért a végzet. Mivel az út itt sem volt takarítva, maximum egyszer, gondoltam, hogy a sorompónál, a vízszintes felső parkolóban leállok és onnan megyek be az erdőbe. Azonban az utolsó kanyarban, a hó alatt, meglepetés várt. Az autó itt is elindult visszafelé miközben a kézifék behúzva volt, majd egy elegáns helyben 180 fokos fordulót bemutatva jelezte, innen csak visszafelé lehet menni.
Pár száz méterrel lejjebb aztán találtam egy parkolásra alkalmas helyet így innen indultam, akkor még Nagy Hideg-hegy felé. A szakadó hóban a táj, már ami látszott belőle, lenyűgöző volt. A K+ jelzésen indultam felfelé.
Mikor elértem a patak után az első combosabb kaptatót, már sejtettem, hogy elég nehéz utam lesz. Hála Kobol isteneinek, pár síelő már járt előttem az úton és összetömörítették annyira a havat, hogy elbírta a 115 kilómat, mert ahol rossz helyre léptem, lábszárközépig süppedtem a hóba.
