2009. február 28., szombat

39/1

Tegnapra szabadságot vettem ki, gondoltam felmegyek Nagy-Hideg hegyre és megnézem a hatalmas havat. Már kora reggel az indulásnál látszott, gondok lesznek, mert csepegett az eső és kellemes langyos szél fújt. Azért ha már ilyen korán felkeltem, gondoltam megnézem. Mivel a Diósjenő-Foltán kereszt-NHH-Csóványos-Foltánkereszt-Diósjenő útvonalat választottam, ezért irány Diósjenő! Vácig egyre sűrűbben esett az eső, onnan kezdve pedig a hó egészen Nógrádig. Innen kezdve viszont vigasztalhatatlanul esőbe ment át a csapadék, mégpedig olyan jó nyári záporosba. Diósjenő felett az erdészeti úton szabályszerűen folyt velem szembe az olvadt latyak. Egy darabig bírta az autó, aztán egyszer csak elkezdett visszacsúszni, nagyjából az erdészet magasságában. Mivel parkolásra esély sem volt, viszont már eljöttem otthonról, úgy döntöttem visszamegyek és átmegyek Király rétre, ott maximum elfogyasztom a kocsiban ülve a magammal hozott szendvicseket és majd meglátjuk. Királyréten a még mindig szakadó esőben módosítottam ma már harmadszor a tervet és mivel a Kóspallagi utat szintén a visszafolyó latyak borította célba vettem a Cseresznyés parkolót. Ahogy emelkedett az út, úgy szűnt meg az eső és váltott masszív havazásba.



Mire elértem a parkolót, körülbelül 25 cm friss hóban küzdötte magát előre a Berlingo. Még jó, hogy emelt hasmagasságú, mivel helyenként így is túrta az orra az ímmel-ámmal félretolt havat. A parkolónál aztán elért a végzet. Mivel az út itt sem volt takarítva, maximum egyszer, gondoltam, hogy a sorompónál, a vízszintes felső parkolóban leállok és onnan megyek be az erdőbe. Azonban az utolsó kanyarban, a hó alatt, meglepetés várt. Az autó itt is elindult visszafelé miközben a kézifék behúzva volt, majd egy elegáns helyben 180 fokos fordulót bemutatva jelezte, innen csak visszafelé lehet menni.



Pár száz méterrel lejjebb aztán találtam egy parkolásra alkalmas helyet így innen indultam, akkor még Nagy Hideg-hegy felé. A szakadó hóban a táj, már ami látszott belőle, lenyűgöző volt. A K+ jelzésen indultam felfelé.



Mikor elértem a patak után az első combosabb kaptatót, már sejtettem, hogy elég nehéz utam lesz. Hála Kobol isteneinek, pár síelő már járt előttem az úton és összetömörítették annyira a havat, hogy elbírta a 115 kilómat, mert ahol rossz helyre léptem, lábszárközépig süppedtem a hóba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése