2009. február 28., szombat

39/3



A Grófi út teljesen szűz volt, erre talán két hete sem járt senki. Apropó senki. Az egész túra alatt egyszer sem láttam a hóban állatnyomokat. Egyetlen egyet sem. Sem erdei sem városi állatok nyomát. Sehol senki és semmi.



Aztán elértem a "Bambuszligetet". Nem tudok más nevet adni neki. Csak nem zöld volt az egész, hanem fekete-fehér.



Az erdőben tökéletes csend volt, se madár se szél, csak időnként a hátamon, a hátizsákban a termosz "kluttyant" egy meghittet. Ez volt az igazi Zen pillanat.



Mikor a Róka úthoz értem, az idő kitisztult és látszott, hogy a felhők megakadtak a hegycsúcsokon.



A parkolóhoz érve a levegő erősen melegedett, az indulásnál még gyönyörű táj vizes, locska lett. A kifejezetten meleg szél miatt mindenhonnan csöpögött a víz és kis patakokban folyt az olvadt hólé a völgy felé. Idén tavasszal Kemencén megint árvíz lesz...



Mivel egész úton nem találkoztam egyetlen élőlénnyel sem, megengedem magamnak azt a nagyképűséget, hogy ezt most csak én láttam, ezt csak nekem szánta a hegység, ez volt a Börzsöny ajándéka számomra a 39. születésnapomon...

1 megjegyzés: